városok 01 / Szabadka / Ó, ti szabadkai szép napok

„Csak azt nem értem, Önt miért érdekli mindez, hisz ha jól értesültem, már nem él Szabadkán” – mondta nekem a minap egy másik ügy kapcsán Hajnalka. Neki is üzeni Molnár Jenő a távoli 1924-ből: „Annak, aki Szuboticán született, még akkor sem szabad megfeledkeznie bácskai voltáról, ha egyéb köze nincs is a városhoz, minthogy ott verte föl csecsemő-vinyogásaival a derék szomszédok házának csendjét.”

Lord Lawrence és Csáth Géza 111 évvel ezelőtti szabadkai sétájának tiszteletére és Tömör Imre szabadkai fényképész emlékére készült ez a kiadvány, amellyel a Minerva Könyvképző a Fortepannál vendégeskedik. Egy olyan Szabadkára kirándulunk, ahol az események a „sohasem volt” és a „talán egyszer volt” között, a boldog békeidőkben vagy a boldogtalanabb években történtek.

Negyela László Márk
szerkesztő

Negyela László Márk szerkesztő, nem kis vállalása, hogy megidézze a századelős Szabadka világát. Az 1900-as évek elejének volt valami kül.nleges bája. Akkor még fontos volt az ember, és a k.rül.tte lévő világ értelmezése. Kül.nleges tisztelet övezte mindezt. Ma már majdhogynem lehetetlen megidézni ezt a hangulatot úgy, hogy egyaránt értsék a szépkorúak, akiknek nagyszülei töltötték meg az akkori dimenziót és értsék a fiatal generáció képviselői is, akik megidézve Negyela László Márkot, azt mondhassák: „Ó, de szép is lehetett!”

Heller Zsolt
esszéista, író